tag:blogger.com,1999:blog-41625053568027882982011-04-21T17:18:17.991-07:00Ágihttp://www.blogger.com/profile/05361563231206829997noreply@blogger.comBlogger31100tag:blogger.com,1999:blog-4162505356802788298.post-89949634432635973962011-03-14T13:43:00.000-07:002011-03-14T13:49:42.002-07:00Azért a jó pillanatokat mégis az ember gyerekei okozzák neki. És ha belegondolok sokszor a rosszakat is. Mivel nekem van három, mármint gyerekem sok pillanat adódik. <br />Ma esti vacsoránál. <br />én:- Ádám fókuszálj már a vacsorádra. <br />Ő:- Igen Mami de még homályos. <br />Röhögés. Nem evés.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4162505356802788298-8994963443263597396?l=pillanataim.blogspot.com' alt='' /></div>Ágihttp://www.blogger.com/profile/05361563231206829997noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4162505356802788298.post-61052855614769500082011-01-20T13:39:00.000-08:002011-01-20T14:00:49.242-08:00Ez ma történt:<br />Helyszín: dm<br />Egy fotókönyvért mentem, és még akadt némi vásárolnivaló is. A pénztárnál megkérdezte a pénztáros, van e dm kártyám. Innen a beszélgetés:<br />- Van, de nincs rajta sok pont. Megnézzem azért az automatában?<br />- Próbáljuk meg. - mondja ő.<br />- Ok. 262 pont, ja mégis sok van. - ezt én mondom az automatától. <br />- Akkor legyen egy 150 pontos kupon. <br />Nagy nehezen sikerül kinyomtatnom - nem bizonyulok tehetségesnek. Nevetünk. <br />- Akkor ezt fogjuk csinálni. - mondja ő. - Hű, ez olyan ponyvaregényes volt.<br />Majd elkezdi magyarázni nekem, hogy mit is kéne csinálni nagy kedvezmények érdekében. <br />Mire én:<br />- Ok, bébi. (csak így ponyvaregényesen)Nem tudom mit csinálunk, de biztos renden van. <br />Nevetünk. Bankkártyás fizetés. <br />- Ide kérek egy autógrammot. Ha már egy filmben szereplünk szükségem lesz rá. - mondja ő.<br />- Remélem vettek mindent a kamerák. <br />- Meglátja piszok sok pénzt fogunk még ezzel keresni. <br />Nevetünk.<br />- Viszontlátásra!<br />- Viszontlátásra!<br />Kimegyek és ott ül a mosoly az arcomon. Már nem vagyunk idegenek. <br />Így volt szóról szóra. Ja, és segített nekem kb 3500ft-ot spórolni. Köszönöm.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4162505356802788298-6105285561476950008?l=pillanataim.blogspot.com' alt='' /></div>Ágihttp://www.blogger.com/profile/05361563231206829997noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4162505356802788298.post-86112769240333502352011-01-20T13:33:00.000-08:002011-01-20T13:39:00.685-08:00Miért is lett ez a blog? Hát a pillanatok hozták létre.Egyszerűen kikivánkoznak belőlem valami gyűjteménybe. Azok a pillanatok amik nélkül nem érezném, hogy egy igazán emberi közösségben élek. Olyan összecsengések, nagy röhögések vagy apró mosolyok, amik meglepően csak két idegen (vagy két egymást nagyon jól ismerő)ember között jöhetnek létre. Ha nyitott lélekkel járunk a világban (amire senkit sem bíztatnék, mert nagyon törékeny állapot, de én nem ismerek mást) hihetetlen és sokszor felfoghatatlanul jó és örök pillanatokat élhetünk meg egymással. Ti velem, én veletek. Nekem kell ez a harmóniámhoz. Neked?<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4162505356802788298-8611276924033350235?l=pillanataim.blogspot.com' alt='' /></div>Ágihttp://www.blogger.com/profile/05361563231206829997noreply@blogger.com0